Kezdetét veszi a szén-dioxid eltávolítása a tengerből az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amely a tengerből kíván eltávolítani szén-dioxidot. A SeaCURE néven ismert kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak a törekvésének, hogy olyan technológiákat találjon, amelyek harcolnak a klímaváltozás ellen. A klímakutatók között széleskörű egyetértés mutatkozik abban, hogy a legfontosabb cél a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, ami a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részét képezheti a már kibocsátott gázok egy részének megkötése is. Az ilyen projekteket, amelyeket szén-dioxid-elnyelésnek neveznek, általában a kibocsátás forrásánál végzik, vagy a levegőből vonják ki a gázokat. Ami a SeaCURE-t érdekessé teszi, az az, hogy azt vizsgálja, hatékonyabb lehet-e a klímaváltozást okozó szén-dioxid eltávolítása a tengerből, mivel a vízben lévő koncentrációja nagyobb, mint a levegőben.
A projekt helyszínére, a Weymouth Sealife Center mögötti partszakaszra érkezve egy furcsa figyelmeztető táblával találkozunk, amely a moray angolnák harapására figyelmeztet. Az ötlet, hogy egy cső a köves tengerpart alatt kanyarogva a La Manche csatornába vezet, lehetővé teszi a tengervíz felszívását és annak part menti feldolgozását. A SeaCURE célja, hogy kiderítse, a szén eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben található klímaváltozást okozó szén-dioxid mennyiségének csökkentésére. A projekt a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa belőle a szén-dioxidot, mielőtt azt visszapumpálná a tengerbe, ahol az újra felszívja a CO2-t.
A Plymouthi Tengerkutató Laboratórium professzora, Tom Bell, a látogatásunk során bemutatja nekünk a folyamatot. Elmagyarázza, hogy a tengervizet először kezelik, hogy savasabbá váljon, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön és a légkörbe kerüljön. Bell professzor egy nagy rozsdamentes acél tartályra mutat, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. Az eljárás során a keletkezett szén-dioxidot elszívják és koncentrálják, majd tárolásra készítik elő. A savas vízhez alkáli anyagot adnak hozzá, hogy semlegesítsék az előzőleg hozzáadott savat, majd a megtisztított vizet visszapumpálják a tengerbe, ahol az újra képes szén-dioxidot felszívni.
Jelenleg a projekt által eltávolított szén-dioxid mennyisége minimális, mindössze 100 tonna évente, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átrepülése során. Azonban a tenger óriási méretei miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a projektnek van potenciálja. A SeaCURE kormányzati pályázatában azt állítják, hogy a technológia jelentős mértékben skálázható, és évente akár 14 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítására is képes lenne, ha a világ óceánjainak felszínén lévő víz 1%-át feldolgoznák. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, a szén eltávolításának egész folyamatát megújuló energiaforrásoknak kellene működtetniük, például napelemekkel egy úszó telepítés keretein belül a tengeren.
Dr. Paul Halloran, a SeaCURE projekt vezetője, hangsúlyozza, hogy a tengervíz használatának előnyei is vannak, hiszen a tengervíz szén-dioxid-tartalma körülbelül 150-szer nagyobb, mint a levegőé. Ugyanakkor a tengervíz feldolgozása különböző kihívásokkal is jár, mivel a szükséges termékek előállításához óriási energiaigények szükségesek. A projekt már most is foglalkozik a kérdéssel, hogy mi történik, ha nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú vizet juttatnak a tengerbe, ugyanis ennek környezeti hatásait is figyelembe kell venni. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem doktorandusz hallgatója, aki a projekt lehetséges környezeti hatásait kutatja, hangsúlyozza, hogy a tengeri élőlények számára a szén-dioxid nélkülözhetetlen a fotoszintézishez és a vázuk felépítéséhez. Az elsődleges eredmények szerint a jelentős mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra, de van lehetőség a negatív hatások mérséklésére.
A SeaCURE projekt tehát nemcsak a szén-dioxid eltávolítására irányuló kísérlet, hanem egyúttal egy fontos lépés a fenntartható energiatechnológiák fejlesztésében is.
Ezeket is érdemes megnézni
OTP Bank végtörlesztés menete lépésről lépésre 안내
Ki Robert Prevost, az új XIII. Leo pápa?
