Öt év kínai börtön után: egy ausztrál férfi története a túlélésről
Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, most nyilvánosan beszél tapasztalatairól, amelyek során megélt borzalmas körülményekről számol be. Radalj elmondása szerint a kínai börtönökben a foglyok gyakran olyan embertelen bánásmódban részesülnek, mint a folyamatos alváshiány, a 24 órás világítás, a higiéniai hiányosságok, valamint a kényszermunka. Radalj tudomása szerint a börtönökben a rabokat gyakran súlyos fizikai büntetéseknek, éhezésnek és pszichológiai tortúrának vetik alá. Az ő vallomását több egykori rab is megerősítette, akik ugyanabban az időszakban voltak börtönben, de sokan névtelenséget kértek, mert féltek az esetleges megtorlástól a családtagjaikra nézve.
Radalj 2020. január 2-án letartóztatása után került a pekingi börtönbe, ahol azt állítja, hogy tévesen ítélték el, miután egy elektronikai piacon összetűzésbe került boltvezetőkkel egy mobiltelefon kijelzőjének javítási költségei miatt. Az ő esetében a bírósági iratok szerint a vádakat részben a kényszerített, hamis vallomás aláírása után kapta, mivel azt mondták neki, hogy a védekezés haszontalan a szinte 100%-os elítélési arányú rendszerben. Ennek következtében négy év börtönbüntetést kapott.
A börtönbe kerülése után Radalj elmondta, hogy először egy különböző, brutálisabb „átmeneti fázisban” kellett átesnie, ahol a raboknak rendkívül szigorú szabályokat kellett követniük, embertelen körülmények között. A rabok hónapokig nem fürödhettek, a vécéhasználat csak meghatározott időpontokban volt engedélyezett, és a vécék állapota rendkívül rossz volt. Később került a „normális” börtönbe, ahol a rabok zsúfolt cellákban éltek, és ahol a világítás sosem kapcsolódott ki. Radalj szerint a börtönben a legnagyobb csoportot afrikai és pakisztáni rabok alkották, de voltak ott emberek Afganisztánból, Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból, Latin-Amerikából, Észak-Koreából és Tajvanról is.
A rabok rendszeresen pszichológiai tortúrának voltak kitéve. Az egyik ilyen módszer volt a „jó magaviseleti pontok” rendszere, amely elméletileg a büntetés csökkentésére szolgált. A rabok havonta maximum 100 pontot szerezhettek, ha például a Kommunista Párt irodalmát tanulmányozták, dolgoztak a börtöngyárban, vagy feljelentették társait. Azonban Radalj szerint ez a rendszer valójában a rabok manipulálására és pszichológiai sanyargatására szolgált. A börtönőrök gyakran büntették a rabokat, amikor azok közel jártak a maximális ponthoz, és különböző, apró szabálytalanságok miatt megfosztották őket a pontjaiktól.
A börtönkonyhánál is hatalmas hatalmi harcok alakultak ki, mivel a rabok között a konyhai munka miatt feszültségek keletkeztek. A kínai börtön életét a propaganda is átszőtte, a hatóságok időnként „színjátékokat” szerveztek, hogy kedvező képet festhessenek a börtönviszonyokról. Radalj titokban naplót írt, amelyben a koronavírus maszkok belső részén jegyzetelt, hogy dokumentálja tapasztalatait.
Miután végre kiszabadult, Radalj a tapasztalatait felhasználva segíteni próbálja a börtönben maradt rabokat, hogy kapcsolatba léphessenek családjukkal, és az ő ügyüket is képviselje. Az ő története rávilágít arra, hogy a rabok nemcsak fizikai, hanem lelki szenvedéseknek is ki vannak téve, és hogy a börtönökben tapasztalható körülmények mennyire embertelenek lehetnek. Radalj azóta is harcol az igazságért, és még mindig feldolgozza a börtönélményeit, miközben ő maga is új életet kezdett a szabad világban.
Ezeket is érdemes megnézni
Butch és Suni űrhajósok hazatértek a Földre
Kanadai jelöltek a fosszilis tüzelőanyagok mellett, a klímaváltozás háttérbe szorul
