Veszélyeztetett axolotl visszatelepítése: remény a ritka kétéltű megmentésére
A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, örökké mosolygó mexikói axolotl, sikeresen alkalmazkodott az mesterséges vizes élőhelyekhez – derült ki egy új kutatásból. Ez a felfedezés reményt ad a faj jövőjére, amely a kihalás szélére került. A kutatók 18, fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében található helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatás vezetője, Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem munkatársa elmondta, hogy az eredmények lenyűgözőek voltak. A tudósok rádiókövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen, sőt, még súlyt is gyarapítottak.
A kutatás eredményei a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és arra utalnak, hogy az axolotl visszahozható természetes élőhelyére. A Xochimilco vizei egykoron bővelkedtek ezekben a kétéltűekben, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak, és amelyeket a hegyekből érkező forrásvíz táplált. Azonban Mexikóváros növekedésével, a városiasodás, a szennyezés és más nyomások következtében az axolotlt a kihalás szélére sodorták, és a legrosszabb becslések szerint már csak 50 példány maradt a vadonban. Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója, aki szintén a kutatás vezetője, hangsúlyozta, hogy ha elveszítjük ezt a fajt, akkor elveszítjük a mexikói identitásunk egy részét is. Az axolotlt tehát nem csupán egy állat, hanem az ország kultúrájának szimbóluma is. Az azték legendák szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelent meg – Xolotl, a tűz és a villám istene, aki álcázta magát.
A kutatók, hogy előkészítsék az axolotl szabadon bocsátását, helyi gazdálkodókkal és önkéntes csapatokkal dolgoztak együtt, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. Az axolotlt két helyszínen engedték szabadon: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt mesterséges vizes élőhellyé alakult. Minden állatot elláttak egy rádiókövető eszközzel. Dr. Ramos a BBC News-nak elmondta, hogy a legjobb hír az, hogy mindegyik állat túlélte a szabadon bocsátást. Ráadásul azok, akiket újra el kaptak, súlyt is gyarapítottak, tehát vadásztak.
A monitorozás során érdekes betekintést nyertek az axolotl viselkedésébe is. Dr. Ramos magyarázata szerint azt találták, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik példánnyal töltötték, mintha barátságokat kötöttek volna. Ironikus módon ezek a vonzó szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumokban már több százezer példányban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból is lenyűgöző, hiszen képes bármely testrészét regenerálni, amely megsérült vagy elveszett. Ezért kutatások folynak annak érdekében, hogy megértsék, vajon ezt a képességet orvosi célokra is felhasználható-e.
A mexikói városi vizes élőhelyek helyreállításához azonban még rengeteg munka vár. Dr. Ramos hangsúlyozta, hogy világszerte sok állat veszti el élőhelyét, és a helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – rengeteg ember közreműködésével. Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen, a világ minden lakója segíthet. Az axolotl megmentése nemcsak a faj fennmaradását jelenti, hanem hozzájárul a mexikói kultúra megőrzéséhez és a jövő generációinak is példát mutat.
Ezeket is érdemes megnézni
Butch és Suni űrhajósok végre hazatértek a Földre
Kanadai jelöltek a fosszilis tüzelőanyagok mellett, a klímaváltozás háttérbe szorul
