Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén

A közelmúltban történelmi eseménynek lehettünk tanúi, amikor egy óriás tintahalat először sikerült élőben megörökíteni természetes élőhelyén, a faj felfedezésének századik évfordulóján. Az eseményre a Dél-Atlanti-óceánban található Dél-Szendvics-szigetek közelében került sor, 600 méteres mélységben, ahol egy 30 centiméter hosszú fiatal óriás tintahal került a kamerák elé. A felvételt a Essexi Egyetem tudományos csapata készítette, akik egy 35 napos expedíció keretében kutatták a tengeri élővilág új fajtáit.

A kutatás vezetője, Dr. Michelle Taylor elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mi is az, amit látnak, de a tintahal szépsége és különlegessége miatt úgy döntöttek, hogy rögzítik a látványt. A felvételek későbbi ellenőrzése során Dr. Kat Bolstad megerősítette, hogy korábbi tapasztalataik alapján a tintahalakkal való találkozások túlnyomórészt csak a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában történtek. Bolstad kiemelte, hogy izgalmas látni az első in situ felvételeket egy fiatal óriás tintahallal, és hogy a lények valószínűleg nem is tudják, hogy az emberek léteznek.

Az óriás tintahal életciklusáról még mindig nagyon keveset tudunk, azonban a felnőtt példányok végül elveszítik a fiatalok átlátszó megjelenését. A faj egyik jellegzetessége a nyolc karjuk közepén található kampók, amelyek segítik őket a zsákmány megfogásában. Korábbi felvételek felnőtt tintahalakról már készültek, amikor azokat halászok fogták el, de élő példányuk eddig soha nem került rögzítésre ilyen mélységben.

A Természettudományi Múzeum szakértői szerint nehéz megbecsülni az óriás tintahal globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya azt jelenti, hogy ezek a hatalmas gerinctelenek a mai napig a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoznak. 2022-ben a múzeum munkatársai hangsúlyozták, hogy a ritka megfigyelések miatt az óriás tintahalak még mindig rejtélyt jelentenek a tudomány számára.

A tudósok nemcsak az óriás tintahalra figyeltek fel, hanem januárban egy gleccserszögletű üvegtintahal felvételét is sikerült rögzíteniük. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója elmondta, hogy két különböző tintahal első és másodszori megfigyelése egymás után rendkívüli esemény, amely jól mutatja, hogy mennyire keveset tudunk a déli óceán csodálatos lakóiról. Hozzátette, hogy ezek a felejthetetlen pillanatok továbbra is emlékeztetnek bennünket arra, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel.

A tudományos közösség számára ez a felfedezés nem csupán a tintahalak életéről szól, hanem arról is, hogy mennyire fontos a tengeri ökoszisztéma megértése és védelme. A kutatók folytatják a munkát, hogy mélyebb betekintést nyerjenek az óceánok rejtett világába, és remélik, hogy a jövőben még több ilyen lenyűgöző felfedezés vár ránk. Az expedíciók során szerzett tapasztalatok újabb inspirációt adhatnak a tengeri biológusoknak, akik a következő generációk számára szeretnék megőrizni a tengerek csodáit.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o