Veszélyeztetett axolotl kihelyezése új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, állandóan mosolygó mexikói axolotl, új reményre talált, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték el őket – állítják tudósok. Egy olyan tanulmány keretein belül, amely biztató jövőt ígér egy olyan lény számára, amely a kihalás szélére került, a kutatók 18, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, helyreállított és mesterséges nedves élőhelyeken. A kutatók rádiónyomkövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy az állatok „túléltek és sikeresen táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még híztak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Főiskola vezető kutatója elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. A kutatási eredmények a PLoS One című tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az axolotlt vissza lehet hozni őshonos élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok alakítottak, és a hegyekből érkező forrásvíz táplált, valaha tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros terjeszkedésével, az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomásgyakorló tényezők miatt az axolotlok a kihalás szélére kerültek, és egyes becslések szerint a szabadban mindössze 50 példány maradhatott. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója. Az axolotl nem csupán egy állat, hanem ikonikus szerepet tölt be a mexikói kultúrában is. Az azték legenda szerint ez a lény egy isten salamandraformája – az azték tűz- és villámmal kapcsolatos isten, Xolotl, aki salamanderré öltözködött.

Dr. Zambrano hozzátette: „Ha sikerül helyreállítanunk ezt a vizes élőhelyet és visszaállítanunk az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor van remény az emberiség számára.” Az állatok szabadon engedésének előkészítése érdekében a kutatók helyi gazdákkal és önkéntesekből álló csapattal együttműködtek, hogy létrehozzanak olyan vizes élőhelyi „menedékeket” az axolotlok számára. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek, hogy megtisztítsák a vizet. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban tenyésztett állatokat: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely az évtizedek során „mesterséges vizes élőhellyé” alakult. Minden állatot rádiónyomkövető eszközzel láttak el.

„A legcsodálatosabb hír az, hogy mindegyikük túlélte” – nyilatkozta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Sőt, azok, akiket visszafogtunk, híztak is – tehát vadásztak.” A megfigyelések során érdekes betekintést nyertek az axolotlok viselkedésébe is. „Megállapítottuk, hogy néhányuk a legtöbb időt egy másik egyed társaságában tölti – mintha barátságokat kötnének” – magyarázta Dr. Ramos. Ironikus módon ezek a bájos salamanderek a világ laboratóriumaiban és háziállat akváriumaiban több százezres példányszámban találhatók. A faj biológiai szempontból lenyűgöző, hiszen képes regenerálni bármilyen sérült vagy elveszett testrészét. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ez a képesség orvosi szempontból hasznosítható-e.

Azonban a Mexikóváros mocsaras élőhelyeinek helyreállításához és megtisztításához még rengeteg munka áll előttünk ahhoz, hogy a vadon élő axolotl számára esélyt adjunk a regenerálódásra. „Sok állat világszerte elveszíti élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Az elkötelezett közösségi részvétel kulcsfontosságú, hiszen „nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyünk – a világ mindenki segíthet.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo